Zsebi és mozgássérült anyukája titkosan nyílt életszösszenetei
Még a görényt vittük el az utolsó nap infúzióra. Ott kellett hagyni néhány órára. Utána Zsebbel kettesben elmentünk egy nagyobb szupermarketbe vásárolni, és mire hazaértünk, az autóban elaludt. Nem akartam felébreszteni, jó idő volt, az autóra is rásütött még akkor a nap. Hagytam, hadd aludjon.
Majd’ egy órát aludt. Akkorra már minden bajom volt: fel szerettem volna menni a mosdóba, éhes voltam, ideges és nyugtalan a görke miatt. Nem én ébresztettem, mégis rosszul ébredt. Talán a cici hiánya volt a probléma, nem tudom, de a szája sarka már konyult is lefelé, ahogy kinyitotta a szemecskéit. Kiszálltam, és őt is kikötöttem. Ekkor már gondolhattam volna arra, hogy nem lesz egyszerű menet a bemenetel, hiszen nem akarta elengedni az ülése védőpajzsát, és csak mondta, hogy neem. De én tényleg nagyon b