- Mesét mindig csak tiszta forrásból ! - figyelmeztettem. - Egyenesen a kútról - válaszolta Grimpix fontoskodva és feltette olvasó szemüvegét, mert az utóbbi időben mintha a látása nem lenne gyári. Ezt onnan lehet sejteni, hogy mindegyre falas az orra. - Szóval, - szavalta:
Én valahol megértem, hogy a kimatikától sokak számára, egyetlen lépésre már a szakrális geometria van (például a templomok rozettái). Az éltető és ártó, transzcendens frekvenciák hatásai erre az árnyékvilágra, már vastagon az ezotéria domíniuma is. Pedig léphetnénk a nyomdászat moire-rozettái felé, vagy a matematika felé egy lépést, mondjuk Penrose mandalái irányába. Mégis most a negyedik irányba lépünk egyet, a mesék archetípusai felé, hiszen minden összefügg mindennel.
A hős, mellén érdemrend, vagy király maga előtt tartott országalmával. Esetleg Jézus, aki köztudottan kívül hordja a szívét, hogy jobban beragyogjon a szeretete. Vagy a sámán, fején szarvasos díszével, mintha most készülne fogadni a Kapitólium kapitulációját. A táltos. Fehérlófia. A Kisherceg. Vagy egy levitáló jógi, vagy maga a Sziddhártha. Whatever.