Még most is fel tudom idézni a kiskunhalasi videótékás azonosítószámom (184), ahogy azt is, amikor először engedett el anyám 8 évesen a szomszédos kölcsönzőbe, hogy ezt aztán az osztálytársaim orra alá dörgölhessem– mint kiderült, csak azért mehettem, mert nem kellett átkelnem egyetlen úttesten sem.
A gyerekkorom még éppen belecsúszott a videókazetták és a DVD-k átmenetébe, így kellemes nosztalgiával tölt el mindkét korszak. Még úgy is, hogy a saját élményeim annyiból álltak, hogy bementem, kikértem egy filmet, majd eljöttem.
Budapesten egészen más volt a helyzet, különösen az Odeon tékáiban.
Startlap - Hírek, időjárás, információk