A Budapesten zajló 10. Színházi Olimpia keretei között a Karinthy Színház arra vállalkozott, hogy rendez egy nemzetközi mesemondó fesztivált. Részemről csak mint néző voltam jelen, de azonnal otthonosan éreztem magam: ismerős mesemondókat láthattam, hallhattam ismét, és 11 év elteltével egy Holnemvolt Fesztiválos mini-osztálytalálkozó is létrejött Berecz András és a Paramythokores társaságában. Három napra a színház, barátságos és vendégszerető csapatával és a hozzám hasonló meseszerető hallgatókkal, igazi
Péntek délelőtt végre viszontláthattam a Mesék Lányait, vagyis három görög barátnőmet, akikkel a legutóbb az athéni Mítoszok Csatája alkalmából futottam össze. Hajóztunk egyet a Dunán a BKK körjáraton (szakadt az eső, de nagyon kényelmesen üldögéltünk a fedélzeten a tető alatt). Utána a Vásárcsarnokban ebédeltünk, majd elváltak útjaink, de este még időben visszaértem a színházba, hogy meghallgassam Tom Muir történeteit az Orkney-szigetekről. Tommal a tavalyi skót nemzetközi mesemondó fesztiválon ismerkedt
Szombaton sorra kerültek a görög hölgyek, és görög mítoszokkal szórakoztattak bennünket. Elhangzott Europé, Szemelé, és Athéné története is, a szokásos zseniális Paramythokores előadásmódban, humorral, zenével, váltakozó nézőpontokkal. Edit, a tolmács itt külön remek választás volt, szinte úgy tűnt, mintha a csapat negyedik tagja lenne; élte a meséket, teljesen beleilleszkedett a világukba. A görög mítoszok után hazai vizekre eveztünk; Berecz András vette át a szót egy teltházas előadás erejéig. Természetes