„A barlangászat javítja a biztonságos járást, egyensúlyérzéket, szem-kéz koordinációt, de a túrázó önmaga és társai iránti felelősségvállalását is fejleszti.”
A 2000-es évek elején alkalmilag összejövő baráti társaságok kezdtek mozgássérült fiatalokat túráztatni a nem kiépített barlangokban. A szervezés először a barlangász levelezőlistán folyt, később már hivatalosan is megalakultunk a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulaton belül Mozgás és Élményterápiás Szakosztály néven, 2009-ben felvettük a VEROCS-nevet.
A sérült túrák alapötlete Verocstól, Mikolovits Veronikától ered, aki a Nemzetközi Pethő Intézetben konduktorként dolgozott, és évek óta barlangászott, hegyet mászott és sok sportágat kipróbált, hosszabb-rövidebb ideig űzött. Konduktorként tisztában volt azzal a ténnyel, hogy a mozgáskorlátozott, vagy egyéb fogyatékkal élő fiatalok szabadidös-, mozgási- és sportolási lehetőségei igen csak korlátozottak. Előállt azzal a gondolattal, hogy vigyük el ismerőseit magunkkal oda, ahová mi is járni szoktunk, a barla